|
 Arany jegyűrűt Mükénében és Trójában is viseltek, Afrikában pedig elefántcsontból készültek. A római gyűrűk formája gyakran egy kis kulcsra hasonlított, talán a fiatal feleség háztartási jogkörére utalva. Már az ősi Egyiptomban is a negyedik ujj volt a szerelem ujja. Úgy gondolták, hogy onnan egy véna direkt a szívhez, minden szerelmi érzés otthonához vezet. Ezt a vénát később a középkorban el is nevezték „Vena amoris”-nak. A gyűrűnek mint szimbólumnak már időszámításunk után 1200 körül olyan nagy jelentősége volt, hogy egy püspök megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy viccből húzzák a lányok ujjára. A 15. és 16. században tűntek fel az első ikergyűrűk. Ezeket egymásba lehetett tolni és egyet hordott közülük a vőlegény, egyet a menyasszony az eljegyzés időtartama alatt. Az esküvő napján aztán ismét összeillesztették a két összetartozó részt, és ettől kezdve feléség viselte az ikergyűrűt a házasság során.
Az ünnepélyes pillanathoz, amikor az újdonsült férj felesége ujjára húzza a gyűrűt, egy babona is fűződik. Ha ugyanis a gyűrű az első ujjpercnél megakad, az azt jelenti, hogy a feleség lesz az úr a házban. Csakis akkor, ha a gyűrű fennakadás nélkül csúszik az ujj tövéig, lesz a férj az úr és parancsoló. Furfangos leányok emiatt gyűrűs ujjukat egyszerűen begörbítették, hogy a gyűrű biztosan megakadjon.
A jegygyűrű gravírozása szintén gazdag hagyományra tekint vissza. Már az ókori rómaiak gyűrűin is olyan bölcs mondásokkal találkozhattunk, mint”Pignus amoris habes”, vagyis szerelmem záloga a tiéd. A régi vésetek között olvashatjuk még:”Tiéd a szívem”, vagy „Bennem lakozik a hűség”. Néha már-már fenyegetésképpen: „Csalfa ne légy!”, vagy parancsolóan: „Szerelem és engedelmesség!”. Manapság az esküvő dátumát, monogramokat vagy keresztneveket gravíroztatnak a gyűrűkbe.
Miért pont a gyűrű lett a szerelem és az összetartozás szimbóluma? Azt talán Algernon Charles Swinburne(1837-1909) angol író magyarázza el a legszebben: „ Körkörös formája a soha el nem múlást jelenti és azt akarja kifejezni, hogy a szerelem és az egymás iránti vonzalom érzése egyik féltől a másikig folyik, mint egy körben, méghozzá örökön-örökké.”
A karikagyűrű minden bizonnyal a legszebb eljegyzési ajándék. Nálunk először a bal kézen hordják, majd az esküvő napján, a polgári vagy templomi ceremónia után kerülhet át a jobb kéz gyűrűsujjára. Nem így Franciaországban, ahol a karikagyűrűt a bal kézen viselik. Hogy a bal vagy jobb kezet illeti –e meg, ebben a kérdésben már régóta megoszlik a népek véleménye. Az izraeliták a jobb kézen viselik, az ókori rómaiak a balon, a gallok a középső ujjon, a görögök a jobb kéz negyedik ujján- nem hiába lett ennek az ujjnak gyűrűsujj a neve.
Nem volt véletlen a gyűrű keresetlen egyszerűsége, mindenfajta díszítéstől való mentessége sem. Ez azt a nemes gondolatot volt hivatott sugallni, hogy az Úr színe előtt egyenlőek vagyunk. A klasszikus karikagyűrű nem tett különbséget az úrnő és szolgálója között. Ma már más a helyzet. Különösen a második világháború után, amikor gyorsan fejlődött a technika és emelkedett az életszínvonal, a gyűrűk is követték a divatot: nemesebb aranyból készültek, dekoratívabbak, exkluzívabbak lettek. A mai divat szerint az egyedi díszítésű jegygyűrűk a keresettek, sárga-, vörös-, vagy fehéraranyból, esetleg platinából. Extravagancia, művészi kivitelezés jellemzi az ezredforduló gyűrűit.
A jegygyűrűk jelentése megmaradt: A karikagyűrű ma is az összetartozás, az örök szerelem szimbóluma. |
